A hármas ikerfogamzás felismerését követően a várandósok számára részletes felvilágosítást kell nyújtani a hármas ikerterhesség kiviselésének kockázatairól, a trigemini terhességből származó újszülöttek esélyeiről, amely alapján valóban körültekintő döntést tudnak hozni a terhesség továbbviseléséről, illetve a redukció lehetőségének igénybevételéről. A közlemény célja a magyar hármas ikerpopuláció reprezentatívnak tekinthető, nagy esetszámú mintáján a korábbi szülések számának, mint kockázati tényezőnek a vizsgálata az anyai szövődmények és a perinatalis eredmények elemzésével. Retrospektív kohorsz tanulmányunkban az 1. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 1990. július 1. és 2006. június 30. közötti időszakban szüléssel végződött 114 hármas ikerterhességeket vizsgáltuk. 20 (17,50/o) esetben szerepelt a kórelőzményben egy vagy több szülés, 94 terhes (82,50/o) nem szült korábban. A terhesség alatt jelentkező anyai szövődmények tekintetében nem volt különbség a két csoport között. A terhességi kor sem különbözött statisztikailag szignifikáns mértékben a szülés időpontjában a két csoport között, a multiparák azonban valamivel tovább viselték hármas ikerterhességüket (33,2+-2,6 és 32,O+-3,3 hét). A multiparák újszülöttjeinek átlagos születési súlya jelentősen magasabb volt, mint a nulliparák gyermekeié (1944+-477 és 1636+-509 g, p=0,03). A korábban már szültek csoportjában jelentősen kevesebb volt az igen-igen kis súlyú újszülött (1,7% és 12,0%, p=0,016), míg az igen kis súlyú (32,2% és 39,30/o) és a kis súlyú újszülöttek aránya (91,5% és 97,1 %) nem mutatott szignifikáns eltérést. Az újszülöttek egy- és ötperces Apgar-értékei nem különböztek, és a perinatalis halálozási mutatókban sem volt szignifikáns különbség a két csoport kőzött. A multiparák újszülöttjei ritkábban szorultak lélegeztetésre (35,9% és 58,7%, p=0,016), respirációs distressz-szindróma és szepszis/pneumónia is ritkábban fordult elő, bár utóbbi két eltérés statisztikailag nem szignifikáns. Fentiek alapján a kórelőzményben szereplő szülések hármas ikerterhességben mind anyai, mind magzati szempontból kedvezőbb kimeneteit vetítenek előre, ami módosítja az individuális kockázatot. A multiparitás hármas ikerterhességben kockázatot csökkentő (protektív) tényező.