Kényszerbetegségben (OCD) modern képalkotókkal strukturális, volumen eltérések igazolhatók a prefrontális kéregben, és a basalis ganglionok (striatum, thalamus, amygdala) területén. Ezen területek diszfunkcionális működését funkcionális képalkotókkal is objektiválni lehet. A prefrontális kéregben dopaminerg hiperfunkció, míg a basalis ganglionok területén szerotonerg hipofunkció igazolódott. Az úgynevezett cortico-striato-thalamicus körök diszfunkcionális működése szoros kapcsolatban áll a kényszeres tünetképződéssel, aminek központi neurotranszmittere a dopamin. A raphe magvakból ascendáló szerotonerg pályák ezen körök működését fékezik, szabályozzák. Így szerotonerg hipofunkció esetén ezen, dominálóan dopaminerg aktivitású körök területén túlműködés jön létre, amit a funkcionális képalkotók, és neurokognitív tesztek is igazolnak. Az OCD-ben érintett két fő neurotranszmitter rendszer kapcsolata lehet a magyarázata annak, hogy az SSRI-ok önmagukban miért csak részben eredményesek a kényszeres tünetek eliminációjában. Nemzetközi vizsgálatokban ezért dopaminerg aktivitású antipszichotikumokkal egészítették ki az SSRI kezelésre refrakter betegek medikációját. Számos vizsgálat megerősítette az OCD-ben felismert cortico-striato-thalamicus dopaminerg körök hiperaktivitását gátló antipszichotikumok eredményességét. Ugyanakkor ezen területek kutatása szoros kapcsolatban áll az OCD genetikai összefüggéseivel is, ugyanis az OCD kialakulásáért felelős kandidátus génszakaszok közül több, dopaminerg aktivitású fehérjét (pl. COMTenzim) kódol. Tanulmányunkban a fenti összefüggéseket ismertetjük a nemzetközi OCD szakirodalom alapján.