A polymyalgia rheumatica napjainkban sem pontosan tisztázott etiológiájú gyulladásos betegség az 50 évnél idősebb korosztályban. Az 50 év feletti népességben előfordulási gyakorisága 0,1 és 0,5% közötti. A megjelenési csúcs 6070 év között van. Előfordulhat fiatalabb korosztályban is, ez azonban lényegesen ritkább. A diagnózis a vállöv, a medenceöv és a nyak kifejezett fájdalmán, reggeli merevségén alapszik elsősorban, de az esetek 1/3-ában jelen vannak kar- és lábpanaszok (izomgyengeség, oedema, íngyulladás stb.) is. A diagnosztikus kritériumokat tapasztalati alapon határozták meg. Korábban a polymyalgia rheumaticát úgy tekintették, mint az időskori kezdetű rheumatoid arthritis egyik megjelenési formáját. Polymyalgia rheumatica esetén, szemben a rheumatoid arthrithisszel, a progrediáló erosiv folyamat hiányzik. A polymyalgia rheumatica és az óriássejtes vasculitis, arteritis közti kapcsolatra utaló számtalan tényező ismert, noha e kapcsolat háttere változatlanul ismeretlen. Mindkét állapot egyazon népességi korosztályt érinti, s nem ritka mindkettő előfordulása ugyanazon betegben sem. Az arteritises betegek 40%-ánál fellelhető a polymyalgia rheumatica, illetve az "izolált" polymyalgia rheumaticában szenvedőknél a szövettani vizsgálat megközelítően 10%-ban mutatott kismértékű vasculitist. Az akut fázis válasz hasonló mindkét kórkép esetében. Skandináv szerzők a generalizált arteritis megjelenésének tekintik a polymyalgia rheumaticát. Artroszkópos, mágneses magrezonanciás, valamint izotópos vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy a mozgásszervi és csont-izom tünetek és panaszok hátterében részben az ízületek, de elsősorban a periarticularis synovialis struktúrák gyulladása áll. A kifejezett proximalis, törzsközeli tünetek gyakran elfedhetik a distalis mozgásszervi elváltozásokat (kéz és láb gödrös jellegű oedemája, ín-, ínhüvelygyulladás, carpalis alagút szindróma). A betegséget nem jellegzetes általános testi tünetek is kísérik (étvágytalanság, fogyás, láz, fáradékonyság). Az akut fázis reakció kiváló jelzője a vörösvértest-süllyedés, a C-reaktív fehérje, illetve az interleukin-6. Ezek alkalmasak a terápiás hatékonyság követésére, a relapsus megállapítására. Megjegyzendő, hogy a polymyalgia rheumatica fennállhat alacsony vörösvértest-süllyedés és C-reaktív fehérje értékek mellett is. A kortikoszteroidra adott gyors, hatékony válasz is kifejezetten jellemző a kórképre, amelynek adása 12 évig szükséges. Egyes esetekben ettől eltérően, hosszabb idejű kis dózisú kortikoszteroid adásra is szükség lehet. Alternatív, illetve kiegészítő kezelésként a kortikoszteroid mennyiségének csökkentésére methotrexate és a tumornecrosis faktor-alfa elleni antitest adása is szóba jön. Ebben a tekintetben azonban további, nagyszámú beteget érintő, multicentrikus, kettős vak tanulmányok szükségesek.