A tanulmány célja a munkaképes korosztály mediális combnyaktöréseinek ellátását követő 3 évben megvizsgálni a combnyaktörés és a vele összefüggésben kialakult 50 és 100 % közötti munkaképesség-csökkenések alakulását az alkalmazott műtéti típus, a primer ellátás progresszív szintje, a mozgásszervi rehabilitáció, a beteg korcsoportjának és lakóhely régiójának, valamint az esetleges szövődmények függvényében. A feltételeknek megfelelő 518 combnyaktörött 23,7 %-ában történt munkaképesség-csökkenés, melynek előfordulása a további ellátásban részesülő betegeknél 41,3 %, az egyszeri ellátásban részesülő betegeknél 20 %. A munkaképesség-csökkenések 16,3 %-ában történt korábban fekvőbeteg rehabilitáció. A leggyakoribb műtéti módszerek alapján a csökkent munkaképességűek aránya az arthroplasticai műtétek után 27,1 %, a csavaros szintéziseket követően 23,7 %, a dinamikus csípőcsavarozás esetén 20,6 %. Az életkorral a munkaképesség-csökkenés megállapítások száma emelkedik. A progresszív ellátás szintje szerint a fővárosi ellátásokat követően kiugróan alacsony (13,2 %) a csökkent munkaképességűek aránya. Lakhely szerinti régiónként a munkaképesség-csökkenés alakulása legmagasabb Észak-Magyarországon 29,8 %, és a Dél-Alföldön 31,6 %. Összefoglalva, magasabb arányú munkaképesség-csökkenést találtunk a szövődményes esetek ellátásai, különösen az arthroplasticai műtétek esetén, lakhely régió alapján az ország keleti felében. A combnyaktörések akut managementje kiemelt fontosságú? a további ellátások csökkentése miatt. A munkaképesség-csökkenés mérséklése miatt a táppénzes időszakot hatékonyabban kell eltölteni rehabilitációval. A munkaképesség-csökkenés kérdése nem csupán egészségügyi probléma, hanem gyakran komplex társadalmi folyamatok eredőjeként, integráltan jelenik meg.