Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=77750
MOB:2007/1
Szerzők:Hupuczi Petronella; Hidvégi János; Fedák László; Csabay László; Beke Artúr; Papp Zoltán
Tárgyszavak:ANAESTHESIA, SZÜLÉSZETI; HAEMOLYSIS; TERHESSÉGI SZÖVŐDMÉNYEK; SECTIO CAESAREA; PRAEECLAMPSIA
Folyóirat:Aneszteziológia és Intenzív Terápia - 2006. 36. évf. 2. sz.
[https://www.doki.net/tarsasag/aneszteziologia/folyoiratok.aspx?web_id]


  HELLP szindrómával szövődött terhességek császármetszésének anesztéziája  / Hupuczi Petronella [et al.]
  Bibliogr.: p. 12. - Abstr. hun., eng.
  In: Aneszteziológia és Intenzívterápia. - ISSN 0133-5405. - 2006. 36. évf. 2. sz., p. 3-12. : ill.


A HELLP (Haemolysis, Elevated Liver enzymes, Low Platelet count) szindróma a pre-eklampszia súlyos, életveszélyes formája, amelyet a jellemző laboratóriumi eltérések (hemolízis, emelkedett májenzimértékek, trombocitopénia) alapján Weinstein nevezett el 1982-ben. Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy műtétes szülésbefejezés esetén milyen klinikai tünetek és laboratóriumi leletek alapján lehet dönteni a regionális és az általános érzéstelenítési módszer között? A Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján 1995. január 1. és 2004. december 31. között szült nők közül azokat vontuk be, akiknél HELLP szindrómát diagnosztizáltunk (n= 107). Betegeinket a Mississippi besorolásnak megfelelően három súlyossági csoportba soroltuk. Vizsgáltuk a szülés módját, anesztéziáját, az anesztézia alatt a vitális értékeket, az esetleges aneszteziológiai szövődményeket. Betegeink átlagéletkora 28 (+-5) év volt. A terheseink testsúlya mindhárom súlyossági csoportban (Mississippi I-II-III) 71 (+- 12) kg körüli volt. Betegeink közel 90%-ában igazolható volt préeklampszia. A HELLP szindrómás betegeink 96%-ában császármetszéssel fejeztük be a terhességet. Spinális anesztéziára legritkábban (22%) a Mississippi I. csoportban került sor. A legalacsonyabb vérlemezkeszámú csoportban azért került sor regionális érzéstelenítésre, mert a műtét időpontjában a vérlemezkeszám 50 000 g/I feletti volt, s a csökkenés a posztoperatív szakban következett be. A spinális csoportban 51 000 g/l volt a legsúlyosabb trombocitopénia, ami mellett még elvégeztük a spinális érzéstelenítést. Az általános csoportban 17 000 g/l volt a legalacsonyabb vérlemezkeszám. A műtét alatt mért vitális funkciók vizsgálatakor kitűnt, hogy a spinális és általános anesztézia csoportokban szignifikáns eltérés csak a vérnyomás tekintetében van és csak az anesztézia elején. Ephedrin adását igénylő hipotónia a spinális csoportban négy esetben (10,52%) fordult elő. Ezzel szemben a magas vérnyomás kezelésére az általános anesztézia csoportban 15 esetben (23%) volt szükség (p=0,006). A vémyomáshoz hasonlóan a tahikardia is lényegesen gyakrabban (p=0,038) jelentkezett az általános csoportban (2,63% vs. 15,38%). Beteganyagunkban a regionális érzéstelenítésben végzett műtétek részaránya 37% volt. Megfigyeléseink alapján spinális érzéstelenítés után nem fordult elő aneszteziológiai szövődmény azokban az esetekben, amikor a műtét kezdete előtt közvetlenül meghatározott vérlemezkeszám meghaladta a 50 000 G/L értéket és nem észleltük a vérzés klinikai jeleit.