Előrehaladott stádiumú nem kissejtes tüdőrákos (NSCLC) betegek nagy esetszámú multicentrikus placebo-kontrollos vizsgálatai alapján az epidermiális növekedési faktor-receptor tirozinkináz- (EGFR-TK) gátló szerek családjába tartozó erlotinib másod- és harmadvonalbeli kezelésként alkalmazva szignifikánsan javítja a betegek túlélését, biztonságosan alkalmazható, kiváló toxicitási profillal bír, így ebben az indikációban törzskönyvezést nyert az európai uniós országokban. Bár az erlotinib hatásmechanizmusa eltér a hagyományos citotoxikus kemoterápiától, továbbá a preklinikai vizsgálatok során az erlotinib és a citotoxikus kemoterápia együttes adásakor additív és szinergista hatást is kimutattak, a klinikai vizsgálatok során ezt megerősíteni még nem sikerült. Az erlotinib biológiai ''target''-jének megfelelően toxicitási profilja eltér a citotoxikus kemoterápiától: hematológiai mellékhatás nem észlelhető, a bőrkiütés (rash) és a hasmenés jelentik a leggyakoribb mellékhatásokat. A rash mértéke a terápiás hatékonyság egyik indikátora. Több párhuzamos klinikai vizsgálat kutatja az erlotinib hatékonyságát adjuváns alkalmazásban, első vonalban adva, citotoxikus kemoterápiával intermittáló alkalmazási metódusban. Az alábbiakban összefoglaljuk az erlotinibbel összegyűjtött klinikai tapasztalatokat.