A Hodgkin-lymphomára jellemző, hogy a tumortömeg legnagyobb részét a reaktív sejtek képezik, melyek összetétele a betegség prognózisát is meghatározhatja. Az érvényben levő klinikai prognosztikai gyakorlat mellett keresik azon biológiai tényezőket, melyek ismerete további prognosztikai előnyt jelenthet. Többek között ilyen lehet az előzetes adatok alapján a reaktív sejtek között az eosinophil és hízósejtek aránya, mely már a betegség diagnózisakor meghatározható. Száznégy Hodgkin-lymphomás beteg szövettani mintáinak retrospektív vizsgálatát végezték el, akik átlagos követési ideje 120 (24-214) hónap volt. A teljes és az eseménymentes túlélési idő az eosinophil- illetve hízósejtnegatívaknál volt a legjobb (negatívnak tekintették a metszetet, ha a vizsgált sejt aránya a reaktív sejtek között <5% volt). Az eosinophilia és mastocytosis együttes hatását vizsgálva a legkedvezőbb teljes, illetve eseménymentes túlélést az eosinophil- és hízósejtnegatívaknál találták, bár szignifikáns különbség a többi csoporthoz képest itt sem volt. Ugyanakkor kedvező prognózisú betegeknél szignifikánsan jobb teljes túlélést tapasztaltak a kedvezőtlen prognózisúakhoz képest, az IPS 0-3 betegeknél szignifikánsan jobb teljes és eseménymentes túlélést az IPS>=4 betegcsoporthoz képest. Vizsgálataik alapján úgy tűnik, hogy a szöveti eosinophilia és mastocytosis prognosztikai ereje nem jelent előnyt a klinikai gyakorlat számára. A kérdés eldöntésére a centrumok nagyszámú Hodgkin-lymphomás betegeinek együttes vizsgálatát javasolják.