A GnRH antagonisták hazai elérhetősége óta, azaz 2000 májusától intézetünkben folyamatosan használjuk IVF kezelési ciklusok során az antagonista protokollt. Jelen, retrospektív tanulmányunk során 2004. július 1. és 2005. február 28. között végzett IVF ciklusainkat vizsgáltuk a kezelési ciklusok túlnyomó többségét képező long, illetve antagonista protokollok eredményeinek összehasonlítása alapján. Vizsgálatunkból kizártuk a 40 évesnél idősebb, BMI:> 35 kg/m', basal FSH: >10 IU/L jellemzőkkel bíró páciensek kezelési ciklusait. Az IVF-(ICSI)-ET kezelések indikácója női, férfi, ill. a kettő kombinációjából álló meddőség volt. 450 eset felelt meg a vizsgálati kritériumoknak, ebből 314 long, 136 antagonista protokoll szerint volt stimulálva. Eredményeinket kétmintás Student-féle t próbával, és x próbával vetettük össze. Vizsgáltuk a továbbfejlődő terhességek, kóros terhességek megoszlását a két különböző stimulációs protokoll szerint, valamint a kontrollált ovárium-hyperstimulációs kezelésekben résztvevő pácienseknél a következő tényezőket: átlagos női életkor, BMI, basal FSH, törölt ciklusok a két különböző kezelés során, szérum E2 érték, endometrium vastagsága a luteinizáció napján, a ciklusok során felhasznált FSH-hMG mennyisége, a metafázis II-ben lévő petesejtek száma, megtermékenyült petesejtek száma, transzferált embriók száma, súlyos OHSS gyakorisága. Az összesen 314 indított kezelésből long protokoll esetén 15-öt (4,8%), antagonista protokoll esetén 136-ból 12-őt (8,8%) töröltünk ovarialis válasz hiánya vagy annak túlzott volta miatt. A long protokoll szerint stimuláltak átlag életkora 31,4+-3,97 év, az antagonista csoportban lévőké 32,6+-4,17 év volt-a különbség signifikáns (p<0,05). Nem találtunk szignifikáns eltérést a BMI-ben, a basalis FSH értékekben, valamint az ET-hez viszonyított továbbhordott terhességek arányában, amely long protokollnál 30,8% (N=92), az antagonista csoportban: 29,8% (N=37), sem a ,,kóros" ( biokémiai, korai AB-al végződő és extrauterin) terhességek számában, long protokoll esetén ez: 13,05% (n=41), antagonistánál 16,9% (N=23). Szignifikáns eltérés (p<0,001) volt a luteinizáció napján mért szérum E2 hormonértékben - ez long protokoll esetén - 500 pg/ml-el magasabb, mint az antagonista csoportban. Az endometrium az ET napján egy mm-rel szélesebb volt a long protokoll csoportban, ezzel együtt a felhasznált FSH, hMG mennyiség is átlagosan 33%-kal több volt itt. A M 11 petesejtek száma long protokoll esetén átlagosan másféllel több volt, mint az antagonista csoportban (p<0,001), a megtermékenyült petesejtek száma pedig 0,8-al (p<0,01). A transzferált embriók száma is különbözik a két csoportban: long protokoll esetén 2,75+-0,8 míg az antagonista csoportban 2,45+-1,0 - de a különbség nem szignifikáns. A kezelések szövődményeként súlyos OHSS jött létre long protokollnál 5 esetben (1,6%), antagonistánál egy esetben (0,8%). Elvégzett vizsgálataink alapján az a véleményünk, hogy az antagonista protokoll szerint végzett IVF kezelések a "golden standard" long protokollal való összehasonlításban is hasonló jó eredményeket tudnak biztosítani. Figyelembe véve a GnRH antagonista-kitűnő compliance-ét, a rövidebb kezelési periódust, valamint az OHSS alacsonyabb előfordulási arányát, a kontrollált ovárium-hyperstimulációk során e protokollt kompromisszumok nélkül alkalmazhatjuk.