Jól ismert, hogy a pszichiátriai betegek és különösen a depresszióban szenvedők kardiovaszkuláris morbiditása és mortalitása kifejezetten emelkedett. Ennek oka elsősorban abban rejlik, hogy ezen pszichiátriai betegségekben az iszkémiás szívbetegség több rizikófaktora (hipertónia, diabetes mellitus, dohányzás stb.) halmozottan, illetve gyakrabban fordul elő. Depressziós epizód alatt fokozott a trombóziskészség, romlik az endothelfunkció és markánsan emelkedett szimpatoadrenális aktivitás is igazolható. Valószínű, hogy ezen utóbbi eltérések magyarázzák, hogy hosszú távú követéses vizsgálatokban a depressziós betegek kb. kétszeres kardiovaszkuláris mortalitása akkor is kimutatható, ha az egyéb rizikófaktorokat (vérnyomás, dohányzás, koleszterin stb.) korrigálják. A depresszió tehát a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris betegségek független rizikófaktorának tekinthető, de az összefüggés fordítva is igaz: a kardiovaszkuláris / cerebrovaszkuláris betegségek (hipertónia, iszkémiás szívbetegség, stroke) a depresszió rizikófaktorainak tekinthetők. Az ún. vaszkuláris depresszió nemrég felvetett kérdésköre még további vizsgálatokat igényel. Újabb, de még megerősítésre váró eredmények szerint a depresszió eredményes akut és hosszú távú kezelése nemcsak a szuicid, hanem a kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris halálozást is csökkenti, és a stroke-on átesett, nem depressziós betegek "preventív" antidepresszív farmakoterápiája a depresszió kialakulásának esélyét lényegesen csökkenti.