A kúpkimetszések műtéti javallatainak és szövettani leleteinek összefüggései / Cziáky Tamás [et al.]
Bibliogr.: p. 78-79. - Abstr. hun.
In: Nőgyógyászati Onkológia. - ISSN 1219-9079. - 2006. 11. évf. 2. sz., p. 75-79. : ill.
Magyarországon a méhnyakrák szűrése csak elvileg megoldott, mert létezik ugyan kiépített szűrővizsgálati rendszer, de sajnos, a nők tekintélyes hányada nem él ezzel a lehetőséggel. A kiszűrt betegek többségénél, a citológiai és/ vagy kolposzkópos atípia miatt a kórmeghatározás és a további teendők szempontjából fontos stádiummeghatározás érdekében kúpkimetszést (konizációt) és kétszakaszos méhkaparást (frakcionált abráziót) végzünk. Lényegesnek tartjuk annak elemzését, hogy a szövettani leletek milyen mértékben vannak összhangban a műtét javallatát képező citológiai és/vagy kolposzkópos atípiával. Jelen tanulmányunkban 2002. októbere és 2004. decembere között a B.-A.-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházban kezelt 583 beteg adatait visszamenőleg elemeztük a hagyományos hidegkés kúpkimetszés és a hurokkimetszés (LEEP) műtéti javallatainak és az eltávolított méhnyakrész szövettani eredményeinek összefüggéseit. Amennyiben a mütéti javallatot csupán kolposzkópos atípia képezte, a kúpkimetszést követően az esetek 29,6%-ában, hurokkimetszést követően pedig csupán 12,5%-ában mutatott a szövettani vizsgálat diszpláziát vagy in situ rákot. Ha a kolposzkópos atípia mellett magas kockázatú HPV- (humán papillomavírus) pozitivitás is kimutatható volt, ezek a szövettani elváltozások az esetek 50%-ában, ill. 58,3%-ában fordultak elő. Ha csupán citológiai atípia képezte a műtét javallatát, akkor a kúpkimetszést követően 68,4%-ban, hurokkimetszést követően 60%-ban észleltek diszpláziát vagy in situ rákot. Abban az esetben, ha a citológiai atípia mellett kolposzkópos atípiát is láttunk, az említett szövettani leletek gyakorisága 65,4, illetve 67,3% volt, tehát a pozitív szövettani leletek aránya lényegesen nem emelkedett. Ha azonban a citológiai és kolposzkópos atípia mellett magas kockázatú HPV-pozitivitás is megjelent, a diszplázia és az in situ rák előfordulása már lényegesen magasabb, 75, illetve 83,3% volt. A pozitív szövettani lelet előfordulása a citológiai atípia mértékével párhuzamosan egyre gyakoribb volt. Tapasztalataink szerint a kúpkimetszés műtéti javallatainak megítélésében jelentős eltérések fordulnak elő az egyes intézetek gyakorlatában. Ezen a téren egységesebb szemléletre és egységesebb gyakorlatra lenne szükség.