A vizsgálat célja: Megismerni a közösségi ápolók véleményét arra vonatkozóan, hogy milyen tényezők befolyásolják jelenleg az ápolás kedvezőtlen helyét az alapellátásban. A kutatás további célja volt annak feltárása, hogy az ápolók az alapellátásban valóban ápolnak-e vagy munkaidejük jelentős részét más, nem a végzettségüknek megfelelő tevékenységek teszik ki. Módszerek és minta: Kutatásomat háziorvosi praxisokban dolgozó körzeti-közösségi ápolók körében végeztem Csongrád megyében. A mintát az alapellátásban tevékenykedő közösségi ápolók alkották. Az adatgyűjtés 30 kérdést tartalmazó strukturált kérdőív alkalmazásával történt, az adatok feldolgozásakor leíró statisztikai módszereket alkalmaztam. A beérkezett kérdőívek közül összesen 110 darab került feldolgozásra. Eredmények: Az eredmények jól tükrözik, hogy a hagyományoknak megfelelően az egészségügyi alapellátásban olyan orvos központú szemlélet jellemző, amelyben az ápoló napjainkig az orvost kiszolgáló, annak utasításait végrehajtó személyzetet képvisel. A megkérdezett ápolók munkaidejük jelentős részét (47%)-át az adminisztráció teszi ki és vannak olyan praxisok is, ahol a háziorvos nem foglalkoztatja a körzeti ápolót a területen. Az ápolók válaszaikban egyértelműen megfogalmazták, hogy igény jelentkezett olyan szakember bevonására a hatékonyabb munkavégzés érdekében, akiket elsősorban a magasabb szintű tevékenységekkel, mint pl.: szűrések, helyi továbbképzések szervezésével, az ápolás menedzselésével, valamint prevenciós munka végzésével bíznának meg. Véleményük szerint a minimális létszám, a sajátos jogviszony, az ápolás praxispénzből történő finanszírozása valamint az érdekképviselet hiánya együttesen hozzájárul ahhoz, hogy az ápolás nem tud önálló szakmaként működni az alapellátásban. Következtetés: Az eredmények ismeretében a helyi gyakorlat változtatásokat sürget. A körzeti ápolók tevékenysége az alap- és szakápolói feladatokon kívül a prevenció, az egészségnevelés és az egészségi állapot fejlesztésére irányuló számos feladatból állna, a hazai gyakorlatban azonban a közösségi ápolók leggyakoribb tevékenysége az adminisztráció és az orvos által delegált feladatok végrehajtása. A magyar lakosság romló egészségi mutatói már évek óta sürgetik egy hatékonyabb közösségi ellátás megszervezését, amelyben az ápolás meghatározó szerepe vitathatatlan. Minthogy a praxisokban dolgozó ápolók a betegeket saját lakásukban és környezetükben látogatják, olyan kulcsfontosságú információkkal rendelkeznek az adott közösség pszichés és szociális helyzetéről, amely információk nélkülözhetetlenek a pontos közösségi (társadalmi) diagnózisok felállításához és a szükséges beavatkozások megkezdéséhez.