A posztmenopauzás osteoporosis kezelésében az originális alendronát (Fosamax, MSD) a leggyakrabban használt gyógyszer. A szerzők a Fosamax többéves alkalmazásával szerzett tapasztalatukról számolnak be, összevetve a denzitás és törési gyakorisági adataikat a multicentrikus vizsgálatok eredményeivel. Emellett a Fosamax-kezelést megelőző antireszorptív kezelés szerint is értékelték az eredményeket. A tanulmányban 78 (átlagéletkor: 62,8 év, tartomány: 46-77 év), Fosamax-kezelés mellett átlagosan négy évig követett osteoporosisos nőbeteg szerepel, akik közül 32 betegben előzte meg a Fosamax-kezelést hormonpótló kezelés (HPK) vagy kalcitonin-terápia. A teljes betegcsoportban a lumbális csigolyák és a femurnyak denzitása (BMD) hat év alatt átlagosan 9%-kal emelkedett, a radius alsó harmadolópontjában mért ásványianyag-tartalom nem változott. A szérum kezelés alatt mért oszteokalcin (OC) és béta-crosslaps (fi-CTx) értékei (OC: 16,0š5,53 ng/ml, fi-CTx: 180,7š120,5 pg/ml) a csontforgalom jelentős szuppresszióját igazolták. A Fosamax-kezelés alatt az új csigolyatörés éves abszolút kockázata 1,7%, az új perifériás törések esetében ez az érték 3,0% volt. Ha a megelőző antireszorptív kezelés során 5%-nál nagyobb volt a lumbális BMD növekedése, akkor a Fosamax-kezelés során a BMD növekedése tartósan szignifikánsan kisebb volt, mint a HPK vagy kalcitonin-kezelések során 5%-nál kisebb BMD-növekedést elérő csoportban. A korábban HPK-t kapó betegekben a radius BMC csökkent a Fosamax-kezelés során. Összefoglalva, a Fosamax-kezelés, hasonlóan a multicentrikus vizsgálatok adataihoz, jelentős lumbális csigolya és femurnyak BMD növekedést eredményezett a hazai betegcsoportban. A megelőző, más típusú antireszorptív kezelés eredményessége jelentősen befolyásolja a Fosamax-kezelés során elérhető eredményt. Ebben a betegcsoportban a Fosamax nem védte ki a hormonpótlás elhagyását követő kortikális csontvesztést.