A hipertónia önmagában - közvetlen és közvetett hatásai révén a stroke összesített kockázatának több mint 70%-áért tehető felelőssé. Az agyi érbetegségek okozta halálozás és a vérnyomás jellemző értéke között leírt log-lineáris matematikai összefüggés alapján a magas vérnyomás kezelése elsőrendű jelentőségű a stroke megelőzését illetően, azonban az agyi érkatasztrófák akut szakaszában nem az újabb események profilaxisának elvei, hanem patofiziológiai megfontolások alapján választandóak a vérnyomás kezelésének célértékei. A jelenleg rendelkezésünkre álló klinikai vizsgálatokból származó evidenciák ellentmondásosak, mind minőségükben, mind mennyiségükben csak részlegesnek mondhatóak. Az agyi infarktus centrális, nekrotikus zónáját övező penumbrának az autoregulációs képességét elvesztett érrendszerében az áramlás passzívan nyomásfüggővé válik, ennek megfelelően az iszkémiás stroke akut szakaszában a normális értékeket meghaladó artériás vérnyomás a kívánatos az infarktus kiterjedésének meggátlására. A jelen ajánlások szerint bizonyos kivételekkel - csak a 220 Hgmm feletti szisztolés, illetve 120 Hgmm-t meghaladó diasztolés értékek csökkentendőek. Intracerebrális, valamint sub arachnoidealis vérzések esetén az emelkedett artériás vérnyomás a stroke patomechanizmusá nak közvetlen része, így a vérzés progressziója csökkentésére 180 Hgmm-es szisztolés, 105 Hgmm-es diasztolés értékek fölött antihipertenzív kezelés indítandó, azonban másirányú patofiziológiai megfontolások itt sem támogatják a hirtelen, vagy agresszív vérnyomáscsökkentést. A jelen irányelveket és terápiás gyakorlatot megfelelő esetszámú, véletlen besorolásos klinikai vizsgálatokból származó evidenciák bizonyosan tovább fogják pontosítani.