Bevezetés: A szisztémás lupus erythematosus és a Sjögren-szindróma poliszisztémás autoimmun betegségek, melyek egymással társulhatnak. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy hordoz-e valamilyen jól körülírható klinikai, laboratóriumi vagy szerológiai jellegzetességet a két betegség társulása, amely esetleg a betegek gondozását is befolyásolhatja. Módszer: A szerzők a Debreceni Egyetem III. Belklinikájának Klinikai Immunológia Tanszékén gondozott betegek között 56 esetben igazolták a két autoimmun betegség társulását, és vizsgálták ezen betegek klinikai, laboratóriumi és immunszerológiai sajátosságait. Kontrollcsoportként 50 szisztémás lupus erythematosusban és 50 Sjögren-szindrómában szenvedő beteg adatait használták fel. Eredmények: A szisztémás lupus erythematosus és a Sjögren-szindróma társulása esetén ritkábban van jelen a szérumban reumafaktor, gyakrabban és magasabb titerben észlelhető anti-Ro/SS-A, anti-La/SS-B és anti-DNS szeropozitivitás, gyakoribb az ANF pozitivitás, az antifoszfolipid autoantitestek és az antifoszfolipid szindróma jelenléte, gyakoribb az anaemia, leukopenia és lymphopenia és alacsonyabb az átlagéletkor, mint Sjögren-szindrómában. Gyakoribb a tüdő-, vese-, bőr- és a központi idegrendszeri érintettség és a savós hártyák gyulladása is. A Sjögren-szindróma nélküli SLE-től az különbözteti meg ezt a betegcsoportot, hogy a betegek átlagéletkora magasabb, valamint gyakoribb a thyreoiditis, gyakrabban és magasabb titerben észlelhető anti-Ro/SS-A, anti-La/SS-B és anti-ds-DNS szeropozitivitás. Következtetés: Jól körülírhatóak azok a klinikai, laboratóriumi és szerológiai jellegzetességek, amelyek megkülönböztetik a Sjögren-szindróma és a szisztémás lupus erythematosus társulásával jellemzett kórképet a fenti betegségek önálló formájától.