Szelektininhibíció kisérletes vesetranszplantációs modellen / Langer Róbert
Bibliogr.: p. 132-133. - Abstr. hun., eng.
In: Gyermekgyógyászat. - ISSN 0017-5900. - 2005. 56. évf. 2. sz., p. 123-133. : ill.
Egy oligoszacharid-analóg (bimoziamóz, BIMO) szelektininhibitor hatásait vizsgáltuk vese allograftokon, valamint az ischaemia-reperfúziós károsodást illetően. Az eredmények azt mutatják, hogy a BIMO képes gátolni az allograft-rejekciót és az ischaemia-reperfúziós károsodást. Továbbá, a BIMO-t más immunszuppresszív szerekkel (ciklosporin, szirolimusz vagy FTY720) kombinálva szinergisztikus módon gátolja az allografo-rejekciót. A BIMO ezen hatása korrelált bizonyos citokinek és kemokinek mRNS-ének expressziójával. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a szelektinek szelektív gátlása komplex változásokat idéz elő az immunválasz során. Véleményünk szerint a toxikus hatásoktól mentes szelektininhibitor alkalmazása kiegészítheti a standard immunszuppresszív szerek palettáját. A fent említett tulajdonságok elemzésére és a hatásmechanizmus vizsgálatára RPA-t (ribonuclease protection assay) alkalmaztunk, hogy különböző citokinek, kemokinek és kemokinreceptorok mRNS-ének expresszióját vizsgáljuk. Bizonyítást nyert, hogy a BIMO a citokinek és kemokinek grafton belüli termelésének csökkentésével mérsékli a graftot infiltráló sejtek aktivitását. Az ischaemia-reperfúziós károsodás megelőzésének hatásmechanizmusa nem magyarázható a jelen vizsgálatokkal, mert a vizsgált citokinek, kemokinek és kemokinreceptorok nem adtak érdemi információt. Ugyanez érvényes az apoptosiskaszkád esetleges szerepét illetően, valamint a potenciális immunológiai szereppel bíró lép vizsgálataira is ugyanezen állatokban.