A nitrátok hatása már csaknem másfél évszázada ismert. Az eddigi tapasztalatok és experimentális adatok alapján kedvezőek stabil és instabil angina pectoris, akut miokardiális infarktus, heveny koronária szindróma esetén, illetve akut és krónikus szívelégtelenségben. Hatásuk nyomán a praeload és afterload javul, csökken a mitralis regurgitáció, nő a terhelési tolerancia és a bal kamrai ejekciós frakció, és szerepük van a remodelling gátlásában is. Előnyük, hogy károsodott endothel esetén is hatnak. Hátrányuk a nitráttolerancia, amelynek pontos oka mai tudásunk szerint nem ismert, csak hipotézisek állnak rendelkezésre. Kivédésére leginkább az intermittáló kezelési mód javasolható. Az eddigi - viszonylag kevés - multicentrikus tanulmány egyértelműen nem igazolta szerepüket a túlélés javításában, ezért szükség lenne több egymástól független nagy prospektív vizsgálatra. Adagolásuk akut esetekben intravénásan infúzióban vagy szublingválisan, vagy szükség esetén transzdermális formában is történhet. Krónikus esetekben - lehetőleg metabolikus szerek és béta-blokkolók után/mellett - az orális készítmények közül a napi egyszeri adagolású mononitrátok, illetve a transzdermális készítmények javasoltak, amely utóbbiaknak bizonyos előnyeit is kihasználhatjuk.