Szerzők 15 év epeköves betegeinek anyagát dolgozták fel retrospektív módon. A felismerésre került 40 epeköves beteg nemi megoszlása: fiú:lány arány 1:2 (13:27). A diagnózis felállítása 6 esetben csecsemőkorban, 34 betegnél 1-18 éves kor között történt. Vizsgálták a családi anamnézist, különös tekintettel a hajlamosító faktorokra. Keresték a felnőtt- és a gyermekkori epekövesség közötti hasonlóságokat és különbségeket. Rögzítették az auxiológiai paramétereket. Az epekő diagnózisát hasi ultrahangvizsgálattal állították fel. Meghatározták a vérzsírértekeket, az éhomi és a postprandialis epesavszinteket, a cholecysta méretét evés előtt és után. Betegeiknél konzervatív terápiaként acetilcystein- és/vagy ursodeoxicholsav-kezelést alkalmaztak, max. egy évig. Recidiváló hasi colica, cholestasis, gyulladás, cholecysta-diszfunkció vagy a konzervatív terápia sikertelensége esetén műtétet kértek. A 25 műtött betegen 12 esetben hagyományos, 13 esetben laparoscopos módszerrel történt a beavatkozás. Műtét után a betegek 80%-a tünetmentessé vált.