Az idősödést kísérő fiziológiás változások a cardiovascularis rendszerben / Monos Emil [et al.]
Bibliogr.: p. 78-79. - Abstr. hun., eng.
In: Érbetegségek. - ISSN 1218-3636. - 2005. 12. évf. 3. sz., p. 71-79. : ill.
A növekvő életkor jelenti a cardiovascularis betegségek kialakulásának legnagyobb kockázati tényezőjét. Aligha lehetne az erek és a szív működésében, valamint a vérkeringés szabályozásában olyan mechanizmust (gyors, lassú, szisztémás, lokális, neurális, hormonális, biornechanikai) vagy jellemzőt találni, amely ne változna előnytelenül a teljesítőképesség szempontjából a fiziológiás idősödés során. Ilyen változások a cardiovascularis rendszer különböző szintjein: nő a systolés és a pulzus nyomás, csökken a szívperctérfogat és annak tartaléka, gyengülnek a baroreceptor- és a vestibulo-sympathieus reflexek, csökken a nitrogén monoxid bazális leadása az endothelimnból, növekednek az agonistákkal kiváltható extracelluláris Ca++-függő vasoconstrictiós válaszok, csökken a Ca++-aktivált és feszültségfüggő K+-csatornák alfa-alegységeinek dcnzitása a vascularis simaizomsejt membránjában, csökken a válaszkészség béta-agonistákra a szívben stb. A változások jelentős része kisebb-nagyobb mértékben már középkorú (45-64 év), sőt fiatalabb egyénekben is megjelenhetnek. Az egyén physiologicumálioz igazodó egészséges, mozgásgazdag életmód meghatározóan fontosnak látszik abban, hogy valaki a vascularisan "sikeres" idősödők csoportjába tartozzon. E tanulmány célja az is, hogy bemutassa a systolés artériás vérnyomás időskori növekedésének biomechanikai hátterét. Ennek érdekében felelevenítésre kerül.