A különböző típusú autoantitestek kimutatása ma már alapvető laboratóriumi eszköz az autoimmun eredetű kötőszöveti betegségek diagnosztikájában. Az egyes autoantitestek előfordulásának gyakorisága kórképekként eltérő, diagnosztikai specificitásuk néhány kivételtől eltekintve, változó nagyságú. Ezek közé a kivételek közé sorolható a nemrégiben ismertté vált, citrullinált peptidekkel reagáló ún. anti-CCP autoantitest. Klinikai vizsgálatok adatai szerint, ez az újabb szerológiai marker 45-77% szenzitivitási szint mellett, 90-98% specificitást mutat rheumatoid arthritisben, ezért alkalmazása egyre nagyobb szerepet kap a reumatológiai betegségek diagnosztikájában. A szerzők az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet laboratóriumában végzett anti-CCP vizsgálatok során szerzett tapasztalataikat foglalják össze. 2945 beteg szérummintája esetén állt rendelkezésükre a beküldő klinikus által mellékelt iránydiagnózis. A vizsgálati minták autoantitest szerológiai eredményeinek kiértékelésekor hangsúlyt helyeztek az olyan esetek klinikai hátterének kontrollálására, ahol az anti-CCP autoantitest más, egyéb autoimmun kórképre jellegzetes autoantitesttel együtt fordult elő. Eredményeik az anti-CCP pozitivitás és a klinikai kép integrált szemléletére hívják fel a figyelmet. Megállapították, hogy klinikailag igazolt, diagnosztikai kritériumok alapján definiált kórképek esetén az anti-CCP pozitivitás előfordulásának gyakorisága hasonló az irodalomban publikált adatokhoz, így rheumatoid arthritisben az anti-CCP gyakoriság 68,6%. Vizsgálataik szerint az anti-CCP autoantitestek kis százalékban ugyan, de előfordulhatnak egyéb reumatológiai kórképekben is. Az elkövetkező évek további klinikai tanulmányai feltehetően tisztázni fogják az anti-CCP autoantitest szerepét a rheumatoid arthritishez társult secunder és az ún. overlap syndromák diagnózisában is.