A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) komplex kezelésének részévé vált a pulmonalis rehabilitáció, mely leghatékonyabb elemének a dinamikus alsó végtagi tréning bizonyult. Célkitűzés: Annak vizsgálata, vajon azonos tréningprogram esetén a felügyelt tréning kedvezőbb hatású-e. Betegek és módszerek: Két csoportban: gyógytornászok által kontrollált (K) (n = 22), illetve nem kontrollált (NK) (n = 32) 54 random kiválasztott beteg vett részt a vizsgálatban. Mindkét csoport azonos súlyosságú [forszírozott kilégzés első másodpercében mért térfogat (FEV1 átlag +- SD: K: 51,0 +- 16,1 vs. NK: 51,9 +- 15,6 ref%), hospitalizált betegekből állt. A K csoport a tüdőgondozóban 8 hétig heti 3?4 alkalommal 45 percig gyógytornászok által felügyelt kerékpár kondicionálást végzett, az NK csoport otthonában azonos időintervallumban, heti periodicitással és időtartammal tréningezett kerékpározás, lépcsőzés vagy dinamikus séta formájában. Eredmények: A nyugalmi légzésfunkciós paraméterek közül a tüdőgondozói csoportban a vitálkapacitás (VC) (K: 3,0 +- 0,8 vs. 3,3 +- 0,71, p < 0,05), az emphysema index (RV/TLC) (K: 53,5 +- 10,1 vs. 51,6 +- 9,9%, p < 0,05) és az otthoni csoportban az alveoláris térfogat (VA) (NK: 4,3 +- 0,9 vs. 4,7 +- 0,91, p < 0,05) változás szignifikánsnak bizonyult. A betegek teljesítőképességének javulása a tüdőgondozói csoportban jelentősebb volt (K: 93 +- 34 vs. 106 +- 34 W, p < 0,001; NK: 96 +- 37 vs. 100 +- 35 W, p < 0,05). Mindkét csoportban az aerob kapacitás (VO2) (K: 1,2 +- 0,4 vs. 1,3 + 0,4 l/min, p < 0,01, NK: 1,1 +- 0,4 vs. 1,2+0,4 l/min, p < 0,01; VO2/kg K: 16,1 +- 5,5 vs. 17,5 + 5,8 ml/kg/min, p < 0,01, NK: 16,2 +- 5,3 vs. 16,7 +- 4,8 ml/kg/min, p < 0,01) és az anaerob küszöb [AT (ref. VO2%)] (K: 36,6 +- 9,8 vs. 42,8 +- 10,2%, p < 0,001; NK: 40,8 +- 12,0 vs. 44,6 +- 11,6%, p < 0,001) jelentősen javult. Az azonos teljesítményszinten (isotime) mért szívfrekvencia-rezerv (K: 17,7 +- 22,7 vs. 28,8 +- 31,5 l/min, p < 0,01; NK: 20,4 +- 21,2 vs. 25,0 +- 21,6 l/min, p < 0,01) jelentősen nőtt. Csökkent a betegek dyspnoeérzete (Borg 0?10, K: 6,4 +- 2,5 vs. 5,7 +- 2,7, p < 0,05; NK: 7,5 +- 1,8 vs. 6,9 +- 2,2, p < 0,05) és az életminőség-skála (0?24), (K: 11,5 +- 0,7 vs. 9,0 +- 2,8, p < 0,005; NK: 11,6 +- 2,3 vs. 7,0 +- 1,9, p < 0,005) is jelentősen javult. Következtetések: Mindkét csoportban a dinamikus alsó végtagi tréning hatására nőtt a betegek teljesítőképessége. A kedvező metabolikus hatást jelezte az anaerob küszöb javulása, melynek következtében azonos teljesítmény mellett kevesebb szén-dioxid képződött, ami a légzőpumpa megterhelését csökkentve a kontrollált csoportban kisebb percventilációt tett szükségessé. A gyógytornászok által felügyelt csoportban létrejövő kedvezőbb adaptáció hátterében szerepet játszhatott a tréning kontrollált, magasabb intenzitása.