A szerző vázlatosan áttekinti a kalciumantagonista szerek hatásmechanizmusának, felosztásának néhány kérdését, a kezelés kapcsán várható mellékhatásokat. A jelenleg ismert, nagy esetszámú, randomizált vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a hosszú hatású kalciumantagonista szerek eredményesen alkalmazhatók a hipertónia, a stabil angina pectoris és a Prinzmetal-angina kezelésében. A kalciumantagonista szerek nem növelik a betegek kardiovaszkuláris rizikóját, kifejezetten kedvező anyagcserehatással rendelkeznek. Akut infarktusban (NSTEMI, STEMI) a kalciumantagonisták alkalmazása ellenjavallt, instabil angina pectorisban béta-blokkolóval együtt adva szóba jön a kalciumantagonista terápia az antiiszkémiás kezelés részeként. Számos adat utal arra, hogy a kalciumantagonista szereknek szerepük lehet az ateroszklerózis progressziójának lassításában is. A non-dihidropiridin csoportba tartozó verapamil eredményesen alkalmazható az ingerképzési zavarok prevenciójában, de verapamil és béta-blokkoló szerek együttes adása kerülendő, illetve csak fokozott ellenőrzés mellett jöhet szóba.