Az osteo-arthrosisos és rheumatoid arthritises betegek kezelésében a nemszteroid gyulladásgátló szerek hatékonyan csökkentik a fájdalmat és a gyulladást, így javíthatják a betegek életminőségét. A krónikus nemszteroid gyulladásgátló szedésnek azonban jelentős a tápcsatornai szövődmények kockázata. Fontos meghatározni a szövődmények szempontjából az egyes kockázati betegcsoportokat, és racionalizálni kell a kezelési stratégiákat. A 65 év alatti, aszpirint nem szedő betegek esetében, ahol az anamnézisben nem szerepel korábbi felső tápcsatornai esemény (alacsony-átlagos kockázat) a hagyományos, nemszelektív NSAID alkalmazásának van realitása. A nagykockázatú betegek esetében (az anamnézisben korábbi felső tápcsatornai esemény szerepel, vagy egyidejűleg aszpirint is szednek), a hagyományos, nemszelektív NSAID alkalmazása nem biztonságos; ebben a csoportban szelektív (specifikus) ciklooxigenáz-2-gátlót kell alkalmazni, vagy a hagyományos NSAID-szer mellé protonpumpa-gátlót kell társítani. A 65 év feletti betegek esetében, akiknek anamnézisében felső tápcsatornai esemény szerepel és/vagy aszpirint is szednek (igen nagykockázatú betegcsoport) a protonpumpa-gátló védelem vagy a szelektív (specifikus) cikclooxigenáz-2-gátló és a protonpumpa-gátló együttes adása a legmegfelelőbb stratégia. Hangsúlyozandó, hogy a coxib kezelés bevezetése előtt a gasztrointesztinális haszon mellett a kardiovaszkuláris kockázatot is figyelembe kell venni. Ezért mai álláspont szerint a coxibok csak alacsony kardiovaszkuláris rizikó esetén, a kockázat/haszon mérlegelése mellett alkalmazhatók.