A metabolikus szindróma elsősorban komponensei (obesitas, hipertónia, dyslipidaemia, glükóz-intolerancia) révén segíti elő - különböző patomechanizmusokkal - az ateroszklerózis kialakulását. A legújabb vizsgálatok szerint is a metabolikus szindróma nagy kockázati állapot, meghaladhatja komponenseinek összesített aterogén hatását, 2-4-szeres kockázatot jelent a lakosságban és különböző betegségcsoportokban felmérve a szindrómában nem szenvedőkkel szemben. Ugyanakkor - ahogy az ADA és EASD diabetológusokból álló bizottsága legújabban felhívja rá a figyelmet - a fenti megállapításokkal szemben ellenérvek is felvethetők, így a metabolikus szindróma kritériumrendszere, prognosztikai értéke, kezelése további tisztázást igényel. Szerző befejezésül számba veszi azokat a kezelési eljárásokat, melyek az egyes komponensek agresszív kezelése során másodlagosan kedvezően hathatnak a szindróma hátterének feltételezett visceralis obesitasra, illetve inzulinrezisztenciára, szimpatikus hiperaktivitásra.