Célkitűzés: 2002-ben megismételtük 2000-ben végzett felmérésünket a megyénkben gyermekalapellátást végző orvosok csecsemőtáplálási szokásairól azután, hogy az első felmérés eredményeit széles körben ismertté tettük és eljuttattuk a módszertani ajánlás elveinek megfelelő, egyszerű, könnyen áttekinthető csecsemőtáplálási ajánlást a megye minden gyermekeket ellátó orvosának. Reméltük, hogy a csecsemőtáplálás gyakorlata ez alkalommal jobban megközelíti a módszertani ajánlásban foglalt elveket. Módszer: A 2000-ben végzett felmérést ismételtük meg, változatlan módon. Eredmények: Bár az ideális, 6 hónapos korig történő szoptatás még nem valósult meg minden gyermek esetében, de a szoptatási arány 3%-kal nőtt és emelkedett a 3-4 és az 5-6 hónapos csecsemők szoptatottságának aránya. A szoptatást szignifikánsan befolyásoló tényező 2002-ben a csecsemő lakóhelyének típusa volt, a faluban élő csecsemők esélye a szoptatásra szignifikánsan kisebbnek bizonyult a városiakhoz képest. Javult az allergiaprevencióban használt tápszerek aránya és a rendelés indikációja. A házi gyermekorvosok 2002-ben a tápszerek között 31,20%-ban (az atópiás családi anamnézis miatt prevenciót igénylők arányának közel megfelelő arányban) rendeltek részlegesen hidrolizált tápszert, ezen tápszerek rendelése a vegyes praxisokban is emelkedett, de ott még nem a kívánatos mértékben (2000-ben 2,73%, 2002-ben 7,22%). Következtetés: Megyénkben a csecsemőtáplálás gyakorlatában pozitív változás történt 2000 és 2002 között, a táplálás gyakorlata közeledett a szakmai ajánlás elveihez. Teendő azért még van. A védőnők, a terhesgondozást végző szülészorvosok és a gyermek-alapellátásban dolgozó orvosok közös munkájával a kizárólagos, 6 hónapos korig történő szoptatási arány még növelhető. A gyermek-alapellátásban dolgozók ismereteinek bővítése a speciális tápszerek indikációiról tovább javíthatja a korszerű csecsemőtáplálási elvek gyakorlati megvalósulását.