Célkitűzés: A tanulmány célja a biparietalis diaméter/vesehossz hányados vizsgálata volt a különböző echogenitású magzati vesékben. Betegek és módszer: A kiválasztott terhesek toxaemiásak voltak, ami magzati hypoxiával társult a placentaris keringésromlás miatt. A magzati veseszerkezet ultrahangos képétől függően két részre osztották eseteiket. Az I. csoportba, ahol toxaemia, valamint a vesevelők hiperechogenitása állt fenn, 21 magzat került. A II. csoportba 162 magzat jutott, melyek toxaemiás graviditassal és normál echogenitású magzati vesével voltak jellemezhetőek. Mindkét csoportba harmadik trimeszterben lévő terhesek tartoztak. Eredmények: A magzati vese hiperechogenitása jól korrelált a magzati vese patológiás méretével. A magzati biparietalis átmérő/vesehossz hányados szignifikánsan alacsonyabb volt a fokozott echogenitású esetekben. Következtetések: A magzati vese hiperechogenitása jól jelzi a magzati veseperfúzió csökkenését, amely a vese méretének kóros növekedéséhez vezethet, s amely a biparietalis átmérő/vesehossz hányados kóros csökkenésében is megnyilvánulhat. Ezen okok miatt a biparietalis átmérő/vesehossz hányados megfelelő indikátora lehet a méhen belüli, valamint a születés körüli komplikációknak. A magzati veseparenchyma részletes vizsgálata, valamint a vesehossz mérése hasznos módszer lehet a perinatalis diagnosztikában, hisz utal az alacsonyabbá vált vérátáramlásra az érintett vesét illetően, valamint a magzati hypoxiára, rávilágítva az esetleges patológiás magzati állapotokra méhen belül.