Századunkban a hipertónia felelős a legtöbb elveszett életévért, és a fejlett országok lakosságában a magas vérnyomás kialakulásának esélye 80 éves életkorig eléri a 90%-ot. A hipertónia szövődményeinek patogenezisében fontos szerepet játszik a renin-angiotenzin-aldoszteronrendszer aktivitásának növekedése, nem véletlen tehát, hogy az angiotenzin-II képződését gátló ACE-bénítókat sikerrel alkalmazzuk a hipertónia kezelésében. Angiotenzin-II azonban alternatív úton is képződik a szövetekben, ezért nagyjelentőségű volt az angiotenzin-II hatását a receptor szintjén gátló szerek kifejlesztése. Az első, a mindennapi orvosi gyakorlatban is alkalmazható angiotenzin-II-receptor-antagonista a losartan (CozaarŽ) volt, amelynek antihipertenzív, valamint kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást csökkentő hatását számos, nagy betegszámot felölelő vizsgálatban igazolták. Cikkünk nyomon követi az angiotenzin-II-receptorok és a losartan felfedezését és klinikai farmakológiáját, továbbá összefoglalja a hipertónia kezelésével és szövődményeinek megelőzésével kapcsolatos evidenciákat.