A hipertóniabetegség kezelése világszerte gondot jelent: a terápiás irányelvek javasolta célértékeket mindenütt csak a betegek kisebb hányada éri el. Az elégtelen eredmények hátterében gyakran a betegek terápiahűségének elégtelensége található. A hipertónia diagnoszkálásakor fontos először a nem-gyógyszeres kezelés bevezetése, mert ennek hatékonyságából, betartásából következtethetünk arra, hogy a páciens mennyire lesz hajlandó a gyógyszeres terápia során a TerápiaHű Életvitelre (THE), ami több mint az előírt tabletták megbízható bevétele. A terápiahűség elsősorban a mellékhatások gyakoriságától függ: azt a készítményt szedik folyamatosan, pontosan, amelyiknek kevés nemkívánatos hatása van. A jelenleg alkalmazott antihipertenzívumok közül az angiotenzin-receptor-blokkolók mellékhatás profilja tűnik a legkedvezo"bbnek. A vérnyomáscsökkentők napi egyszeri bevételt lehetővé tevő, elnyújtott hatású változata ugyan általában drágább, mint a gyorsabb fölszívódású forma, de a terápiahűség szempontjából megbízhatóbb és számítások szerint költséghatékonyabb is. A terápiahűséget nehéz fokozni, s ráadásul nem önmagában a beteg együttműködését próbájuk javítani, hanem ezzel a terápiás beavatkozás eredményességét igyekszünk optimálissá tenni. Ez akkor sikerül, ha integrált megközelítést alkalmazunk: a gyógyszeradást a lehető legegyszerűbbé tesszük, világos tanácsokat adunk, amelyek megértését és betartását időszakosan ellenőrizzük, ha a rendszeres kontrollon a beteg nem jelenik meg, igyekszünk visszahívni, minden vizsgálat alkalmával megbeszéljük a gyógyszer szedésével összefüggő kérdéseket, az otthoni vérnyomásmérés adatait naplóban rögzíttetjük, és pozitív visszajelzésekkel segítjük betegünket abban, hogy elérje és tartsa a számára optimális vérnyomás célértéket.