Bevezetés: A primer hyperparathyreosis gyógyításának kulcsa a túlműködő mellékpajzsmirigy(ek) megtalálása. Ennek elősegítésére, az utóbbi években világszerte alkalmazzák a perioperatív izotópos lokalizálást. Célkitűzés: A szerzők 2000 februárja óta alkalmazzák e módszert, tapasztalataikat ismertetik. Módszer: 5 év alatt 122 primer hyperparathyreosis miatti műtét alatt végeztek gamma-szondás adenomalokalizációt. A betegek az altatás előtt 90?150 perccel intravénásan izotóppal jelzett 99mTc-sestamibit kaptak, majd az aktivitás eloszlását mérték a műtét előtt a nyak bőrén keresztül, és a műtét során a mellékpajzsmirigy-régiók feltárása közben. Végül ex vivo megmérték az eltávolított preparátum(ok) aktivitását. Eredmények: Az adenomák lokalizálhatósága attól függött, hogy a mérések során a sestamibit szintén halmozó pajzsmirigy-lebenyek mennyire estek a mérés irányába. Fontos tényező az izotópbeadás időpontjának megválasztása, hogy a mérések időpontjában a mellékpajzsmirigy-aktivitás domináljon. A bőrön át végzett mérések az esetek 36,1%-ában jelezték az adenoma helyét, a preparálás közben 66,4%-ban segített a szonda. Az eltávolított mellékpajzsmirigy-adenomák ex vivo mérése viszont minden esetben meggyőzően magas aktivitást mutatott. Következtetések: Tapasztalataik alapján az izotópos lokalizálás egyelőre csak az esetek egy részében könnyíti meg a műtétet, de amennyiben sikerül a mellékpajzsmirigyben szelektíven halmozódó izotópot találni, valószínűleg az eljárás a legfontosabb eszköz lesz. Egyelőre a módszer legfőbb haszna, hogy az ex vivo mérés nagy valószínűséggel jelzi a műtét eredményességét.