Az inzulin felfedezését követő évtizedekben az inzulinterápia lehetőségei rohamosan fejlődtek, napjainkban a széles körben alkalmazott humán inzulinok mellett megjelentek az ultragyors és hosszú hatástartamú inzulinanalógok is. Számos klinikai tanulmány eredménye alapján ma tényeken alapuló inzulinterápia folytatható a cukorbeteg-gondozás során. Megállapítható, hogy 1-es típusú diabetesben intenzív konzervatív inzulinkezeléssel/pumpakezeléssel tartósan normoglykaemiához közeli állapot biztosítására kell törekedni, s a jó anyagcserehelyzet diabetesspecifikus szövődményeket előnyösen befolyásoló hatása évekkel később is kimutatható. 2-es típusú cukorbetegekben az adott helyzethez igazodó, várhatóan legeredményesebb antidiabetikus kezeléssel (szükség szerint inzulinterápiával) minél jobb anyagcserehelyzetet kell biztosítani, s e betegcsoport inzulinkezelése a cardiovascularis szövődmények kockázatnövekedése nélkül folytatható. Az inzulinterápia legfőbb kockázatát a hypoglykaemia és a testsúlygyarapodás jelenti. Napjaink egyre gyarapodó irodalma alapján körvonalazhatók az ultragyors hatású inzulinanalógok (lispro-inzulin, aspart-inzulin) és a hosszú hatástartamú inzulinanalóg (glargin) tényeken alapuló alkalmazási ajánlásai is.