Spinalis liquorlebocsátással szerzett kezdeti tapasztalatok koponyasérülést követő befolyásolhatatlan intracranialis nyomásfokozódás kezelésében / Tömösvári Adrienn [et al.]
Bibliogr.: p. 163-164. - Abstr. hun., eng.
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2005. 146. évf. 4. sz., p. 159-164. : ill.
Bevezetés: A koponyasérülés miatti halálozás leggyakoribb oka a sokszor befolyásolhatatlan agyduzzadás miatt bekövetkező koponyauri nyomásfokozódás. Célkitűzés: A szerzők arra kerestek választ, hogy a súlyos koponyasérülést követő, a protokollban használt kezelésekre nem reagáló koponyaűri nyomásfokozódásban szenvedő betegeknél alkalmazott lumbalis liquorleengedés jótékony hatású-e? Módszer: A tanulmányba 10 olyan súlyos koponyasérült (Glasgow Coma Scale, GCS L 8) beteget vontak be, akiknél a fokozódó agyoedema miatt kialakult koponyaűri nyomásemelkedés a nemzetközileg elfogadott kezelési protokollok alkalmazása ellenére befolyásolhatatlanná vált. Több betegnél másodvonalbeli terápiákra is kényszerültek, így barbiturát comát és három esetben dekompresszív craniectomiát is alkalmaztak. A spinalis drén behelyezésekor folyamatosan mérték az intracranialis nyomást, a perfúziós nyomást és rendszeresen rögzítették a neurológiai állapotot. Eredmények: A spinalis drén behelyezése minden betegnél az intracranialis nyomás azonnali és jelentős csökkenését idézte elő (30,6 +- 4,7 Hgmm-ről 11,5 +- 3,9 Hgmm-re, átlag +- SD) a perfúziós nyomás ezzel párhuzamos növekedése mellett. Hét esetben a koponyaűri nyomás csökkenése tartósnak bizonyult, ezek közül 5 beteg szinte teljesen felépült (a 6 hónapos Glasgow Outcome Scale = GOS 4 esetben 5, egy esetben 4 pont volt), 2 betegnél súlyos tünetekkel járó agykárosodás maradt vissza (GOS mindkét esetben 3 pont volt), vegetatív állapot nem alakult ki. Három beteget a fenti módszerekkel is uralhatatlan koponyaűri nyomásfokozódás miatt elvesztettek. Következtetések: A tapasztalatok arra mutatnak, hogy kellő időzítéssel a spinalis drénen keresztüli liquorlebocsátás hasznos lehet olyan esetekben, amikor a koponyaűri nyomásfokozódás az elfogadott kezelési protokollok alkalmazása ellenére befolyásolhatatlanná válik. Miután a lumbalis drén megfelelően ellenőrzött alkalmazása esetén a transtentorialis vagy tonsillaris beékelődés veszélye minimális, annak meghonosítása a mindennapi gyakorlatban mérlegelendő. Ennek eldöntéséhez azonban még további vizsgálatok szükségesek.