A methicillin rezisztens Sfaphyloooocus aureus mostanáig mint egyre terjedő nosocomialis pathogen vált ismertté. Az elmúlt két évtized során megjelentek és elterjedtek olyan MRSA törzsek, melyeknek kialakulásában az egészségügyi ellátó rendszer közvetlen szerepe kizárható. Ezek a törzsek a kórháziaktól eltérő antibiotikum rezisztenciát és genotípust mutatnak. A kórházon kívül manifesztálódó MRSA fertőzések többsége mögött az egészségügyi ellátó rendszerrel való kapcsolat kimutatható, és ezek ily módon nosocomialisnak tekintendők. A szerző rámutat a jelenleg használt járványügyi és klinikai definíciók ellentmondásaira. A kórházakból egyre nagyobb számban MRSA-val kolonizált állapotban kikerülő betegek, a krónikus ellátást biztosító intézmények szaporodó esetszáma, a kórházi törzsek közösségen való terjedése és az elsődlegesen közösségből származó törzsek megjelenése által felvetett kérdésekre a válaszokat 5 pontban lehet megadni: 1. További epidemiológiai felmérésekre van szükség. 2. A háziorvosok és kórházi orvosok Továbbképzése során több lehetőséget kell biztosítani az MRSA megismerésére, 3. Gyakrabban kell alkalmazni a kórház felvétel előtt szűrést és elkülönítést. 4. Bakteriális infekciókban minél korábban kell mikrobiológiai vizsgálatot végezni. 5. Magas MRSA kockázatú betegek empirikus kezelés MRSA-ra is ható antibiotikummal kell kezdeni.