A krónikus szívelégtelenség jelentős népegészségügyi problémát okoz az iparilag fejlett országokban és az optimális gyógyszeres kezelés ellenére a mortalitása továbbra is magas. A kezelésben bekövetkező változások története jól tükrözi, hogyan gyarapodtak és változtak a betegség kórélettanával kapcsolatos ismereteink. A szívelégtelenség gyógyszeres kezelésének a célja korábban csak az oedema csökkentése és a hemodinamikai állapot javítása volt, ma azonban a fő cél a sympathicus idegrendszer és a reninangiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása annak érdekében, hogy elkerüljük a neurohormonális aktiváció káros hatásait a szívizomban és a perifériás erekben. A szívelégtelenség gyógyszeres kezelésére jelenleg elsősorban diuretikumokat, ACE-gátlókat, bétareceptor-blokkolókat és (NYHA III-IV. stádiumban) aldoszteron-antagonistákat használunk. Egyes betegek egyéb gyógyszerekkel (pl. antiarrhythmiás készítményekkel, antikoagulánsokkal vagy értágítókkal) történő specifikus kezelést vagy beavatkozást (koszorúér-revascularisatio, szívritmust szabályozó eszközök - pacemaker, beültetett defibrillátor vagy a kamraműködést reszinkronizáló készülék) is igényelhetnek. Végstádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeknél szívátültetésre vagy a kamraműködést segítő eszközökre is szükség lehet. A jelen dolgozat összefoglalja a szívelégtelenség mai gyógyszeres kezelési gyakorlatát és az újabb gyógyszerekkel végzett klinikai tanulmányok eredményeit.