Jelen tanulmány első része kategorizálta a közhiteles nyilvántartásokat. A második részben néhány fontosabb altípus kerül ismertetésre, így a klasszikus nyilvántartások közül három adatbázist, jelesül az orvosi (és fogorvosi), a szolgáltatói, valamint a TAJ nyilvántartást mutatja be a szerző. Az ún. preklasszikus nyilvántartások a harmadik részben kapnak helyet. Az ismertetések célja, hogy eldönthető legyen, melyik nyilvántartás minősíthető mai tudásunk alapján valóban közhitelesnek. E megállapítás tétje: a jelenlegi adatbázisok mennyire segítik megbízható információkkal a döntéshozókat, valamint az egészségügyi szolgáltatókat és az állampolgárokat.