Háttér és célkitűzés: A Plaque Hypertension Lipid-Lowering Italian Study (PHYLLIS) azt vizsgálta, hogy a külön-külön vagy együttesen alkalmazott vérnyomáscsökkentő, illetve lipidcsökkentő terápiának milyen hatása van a tünetmentes ateroszklerózis progressziójára. Módszerek: Összesen 508 hipertóniás, hyperlipidaemiás és tünetmentes carotis ateroszklerózisos beteget randomizáltan négy csoportba soroltak: (A) hidroklorotiazid; (B) fosinopril; (C) hidroklorotiazid és pravastatin; és (D) fosinopril és pravastatin csoportba - majd 2,6 éven át követték őket. A carotis B-mód ultrahangmódszerrel végzett vizsgálatát évente végezték el, majd központilag értékelték. Az elsődleges vizsgálati végpontként a kétoldali arteria carotis communis és a carotis bifurkáció intima-media maximális vastagságának a 8 különböző helyen mért középértékének a változása szerepelt (CBM,,,,x). Eredmények: A CBM.,,r szignifikáns progressziója volt megfigyelhető (0,010ą0,004 mm/év; p=0,0I) az A-csoportban, amelyet a B-, a C- és a D-csoportban nem tapasztaltak. A CBM,,,ur változásai a B-, a C- és a D-csoportban szignifikánsan különböztek az A-csoportban mért változásoktól. A "klinikai" és az "ambuláns" vérnyomáscsökkenés mértéke szignifikánsan nem különbözött az egyes csoportok között, az össz- és az LDL (low density lipoprotein) koleszterinszintjének szignifikáns változását figyelték meg a B-, C- és a D-csoportoknál. Következtetések: A carotis ateroszklerózisának a progresszióját figyelték meg a hidroklorotiazid kezelés mellett, ezzel szemben a fosinopril kezelésben részesült betegeknél a progresszió teljes gátlását tapasztalták. A progresszió elkerülhető volt akkor is, ha a hidroklorotiaziddal együtt pravastatint is alkalmaztak.