Imidazolreceptor-agonisták alkalmazása magasvérnyomás-betegség esetén : Moxonidin 2005-ben / Barna István
Bibliogr.: p. 235-236. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2005. 10. évf. 3. sz., p. 232-236. : ill.
A befejeződött nagy nemzetközi vizsgálatok eredményei egyértelműen bizonyítják; hogy a nemgyógyszeres kezelés mellett korszerű antihipertenzív szerek kiválasztásával, a célvérnyomásérték elérésével, a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitas egyaránt csökkenthető. A központi idegrendszerre ható szerek antihipertenzív hatásukat a szimpatikus idegrendszer aktivitásának csökkentése, valamint a proximális tubulusban a nátrium- és vízkiválasztás fokozása révén érik el. Az imidazol-agonisták fokozott szimpatikus aktivitással társult, hipertónia esetén kedvező változásokat eredményeznek. Az imidazolinok (moxonidin, rilmenidin) a vérnyomást nyúltvelői támadásponttal csökkentik, emellett a szénhidrát-anyagcserére is kedvezően hatnak. A plazma glükóz-, inzulin leptin- és lipidszintjét, illetve a testsúlyt csökkentik. Az inzulinrezisztenciát, koleszterinszintet csökkentik, ezért különösen 2-es típusú diabéteszben szenvedő, túlsúlyos hipertóniás betegek esetén kombinációban ajánlott, jól tolerálható szerek. Antihipertenzív hatékonyságuk megegyezik a többi vérnyomáscsökkentő készítmény hatékonyságával. "A"szintű evidencia hiányában, napjainkban alkalmazásuk elsősorban kombinációs kezelésben ajánlott a célvérnyomásérték és a szer nyújtotta számos kedvező hatás elérése reményében. Az imidazolreceptor-agonisták adása "C" evidenciával ajánlott hipertóniabetegségben: balkamrahi-pertrófia, aorta aneurizma, diabetes melliius, metabolikus szindróma, elhízás, dyslipidaemia, hyperthyreosis, alkoholizmus, szorongás esetén.