A sürgősségi orvostan új entitás és egyben új ellátás-filozófia is. Alapja az akut panasszal jelentkező beteg dependenciaszin jének gyors meghatározása (amit osztályozásnak, a gyakorlatban használt kifejezéssel triázsnak nevezünk) és a megfelelő szintű ellátás mozgósítása meghatározott idő normatívákon belül. Bármely kritikus esetben célja egyszerre kettős: a beteg állapotának mielőbbi stabilizálása és a korrekt diagnózis megállapítása. A hipertónia és a csatlakozó tünetek és szövődmények gyakori probléma, az összes sürgősségi eset 5-10%-a. A sürgősségi orvostan ezeket a betegeket három csoportba osztályozza. 1. Hipertóniás vészhelyzetek - kritikus állapot, azonnali ellátási szükséglettel. Elsősorban nem a vérnyomás abszolút értéke, hanem a kialakult akut célszervkárosodás(ok) és következményei (k) jellemzi(k). 2. Hipertóniás sürgősségi állapotok - a vérnyomás magas (ugyancsak nem köthető abszolút értékhez), de célszervkárosodás még nincs, bár veszélye fennáll. Az ellátást mielőbb meg kell kezdeni. 3. Hipertóniás állapotok - a beteg vérnyomása aktuálisan magas, de még az is lehet, hogy csak átmenetileg. Célszervkárosodásnak veszélye sincs, hospitalizációs szükséglet a vérnyomás-emelkedés miatt kizárható. A hipertóniás vészhelyzetek célszervei leggyakrabban az agy (akut encephalopathia, iszkémiás és vérzéses szélütés), a szív (akut koronária szindróma, balszívfél-elégtelenség), az aorta (disszekció) és - ritkábban - a vese (akut veseelégtelenség). Ezen esetekben a vérnyomás rendezése (mikéntje, mértéke és üteme) a célszervkárosodásfüggvénye és annak ellátásával párhuzamosan halad. A hipertóniás sürgősségi állapotok ellátása során is figyelembe kell venni a leginkább fenyegetett célszervet és a vérnyomás rendezésének mikéntje, mértéke és üteme ugyancsak ennek függvénye. Általában elmondhatjuk, hogy a drasztikus és gyors vérnyomáscsökkentés (aortadisszekció kivételével) nemkívánatos, az artériás középnyomást az első órában mintegy 20%-kal szabad csökkenteni. A vérnyomás csökkentésére számos gyógyszer áll rendelkezésünkre, felhasználásuk során jelentős szemléletváltozás történt. Ezek közül a legjelentősebb a nifedipinszármazékok háttérbe szorulása és új gyógyszerek (plL labetalol, vénás A CE-gátló, stb.) beépítése a terápiás gyakorlatba.