Eosinophilia esetén reaktív állapotok vagy klonális betegség állhat az eltérés hátterében. A klonalitás vagy másodlagos eltérés szempontjából a hypereosinophil szindróma mind ez ideig átmeneti helyet foglalt el az eosinophiliával járó betegségek között. A kórképre a tartós eosinophilián kívül a szervkárosodás jellemző. A szerző összefoglalja a diagnosztikus tennivalókat, az elkülönítés lehetőségeit. Részletesen tárgyalja a hypereosinophil'szindróma jellemzőit, kezelését. A betegség kezelésében korábban szteroiddal, hydroxiureával, interferon-alfával, bizonyos esetekben kemoterápiával lehetett eredményt elérni. A közelmúltban felismert FIP1L1-PDGFRA fúziós gén alapvetően új ismeretet jelent a betegség klonális eredetének bizonyításában és az imatinib mesylat (Glivec) hatékonyságának megítélésében.