A szerző egy pszichotikus beteg pszichoterápiás rezsimű osztályon történő kezelésének, esetrészletét közli. A beteg terápiája interszubjektív és szelfpszichológiai megközelítésben elemezhető. A szerző tárgyalja az önérvényesség-érzés kapcsolati dinamikáját és annak mintájára a családi és terápiás kapcsolatrendszerben az alanyi helyzetet felelteti meg. Értelmezése kiemeli a betegség kapcsolati szerveződésében az alanyi pozíció sérülésének jelentőségét. Az alanyi helyzet felől közelíti meg és analógiásan tárgyalja a pszichoterápiás team és a kórházi osztály önrendelkezését az egész kórházhoz viszonyítva. Mintegy megemlékezésképpen visszavezeti az olvasót a Pesthidegkúti Pszichoterápiás Osztály megszűnésének történetéhez, mely a beteg kezelésének kereteit megszabta, dinamikáját befolyásolta. Az ismertetett esetben a javulást jelző, a betegnél éppen hogy mutatkozó szimbolizáció a team önérvényesség sérülése felől, annak feldolgozási kísérletén keresztül fogalmazódik meg. Az új identitáselem a pszichiátriai betegek kisebbségként való megfogalmazásából, a kisebbség alanyi helyzetéből következik.