Célkitűzés: A szerzők a felnőttkori vesedaganatok egyes típusainak megoszlását elemezték. Módszer: 1990 és 2003 között, a SZTE ÁOK Urológiai Tanszékén végzett 469 nephrectomia szövettani metszeteit az 1997-es Heidelbergi klasszifikáció és a WHO 2004-es klasszifikációja alapján újravizsgálták. Eredmények: A vesedaganatok 86,7%-a (n = 407) rosszindulatú volt. A malignus tumorok döntő többségét a vesesejtes carcinoma adta (91,1%; n = 371). A vesesejtes rákok 88,4%-a konvencionálisnak (n = 328), 5,6%-a papillarisnak (n = 21), 4%-a pedig chromophob carcinomának (n = 15) bizonyult. A ductus Bellini-carcinoma(n = 3), a mucinosus-tubularis carcinoma (n = 1), valamint a nem osztályozható carcinoma (n = 3) együttes gyakorisága 1,8%-ot tett ki. A konvencionális rákok 84,5%-át a világossejtes carcinoma (n = 277), 8,8%-át az eosinophil szemcséssejtes carcinoma (n = 29), 3,9%-át a multilocularis-cysticus carcinoma (n = 13), 2,7%-át pedig a sarcomatoid carcinoma (n = 9) képezte. Az átlagos életkor a konvencionális rákok esetén a 60. év (medián; tartomány 25?84), a papillaris rákoknál a 62. év (43?78), a chromophob rákoknál pedig az 59. év (17?77) volt. Az urothelsejtes carcinoma átlagosan a 64. évben (45?81) jelentkezett. A jóindulatú daganatok (13,2%; n = 62) közül az oncocytoma (n = 37) az összes daganat 7,8%-át, az angiomyolipoma (n = 21) pedig az összes daganat 4,4%-át képezte. Az oncocytomát az első vizsgálat 13 esetben carcinomának véleményezte. Következtetések: A felnőttkori malignus vesetumorok a leggyakrabban a 60. életév körül jelentkeztek. A konvencionális carcinoma világossejtes típusát kórismézték a legtöbbször. A világossejtes carcinoma az irodalmi adatokhoz képest gyakrabban (84,5% vs 70?80%), a papillaris carcinoma pedig ritkábban (5% vs 10?15%) fordult elő. Az oncocytoma az irodalmi adatokhoz képest viszonylag gyakorinak bizonyult (3% helyett 8%), és esetenként nehézséget okozott elkülönítése a vesesejtes carcinomától.