Napjainkban a tüdőtranszplantáción átesett betegek legnagyobb részét az ún. bronchiolitis obliterans szindróma kialakulása miatt veszítjük el. A kórkép a krónikus kilökődés egyik formája. A betegség alapvető jellegzetessége a bronchiolusok falának hegszövetes átépülése, ami végül luminalis obliterációhoz és progresszív szervkárosodáshoz vezet. A bronchiolitis obliterans szindróma patofiziológiájában mind alloantigen-dependens (akut kilökődések, hisztokompatibilitás), mind pedig alloantigen-independens (ischaemiás-reperfúziós károsodás, cytomegalovírus-infekció, gastrooesophagealis reflux betegség) mechanizmusoknak szerepe van. A folyamat kezdeti lépése az epithelium károsodása, amit az alloreaktív T-sejteknek a graft szövetébe való migrációja követ. Az aktivált T-sejtekből olyan citokinek és növekedési faktorok szabadulnak fel, melyek sejtproliferációt és különböző mátrix proteinek szintézisét indukálják a fibroblastokban és a bronchialis simaizomsejtekben. Klinikailag a betegségre a légzésfunkciós paraméterek fokozatos romlása és aspecifikus légúti panaszok megjelenése jellemző, míg előrehaladott stádiumban rekurráló infekciók és a légzési elégtelenség tünetei lépnek fel. A bronchiolitis obliterans szindrómának hatékony kezelése jelenleg nem ismert, de bizonyos immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása meghatározott kombinációban lassíthatja a folyamat progresszióját.