A szerzők a magyarországi öngyilkosságok 31 éves adatait dolgozták fel, mely idősor alatt közel 128 000 személy lett öngyilkos. Az országos ráta 1988-ban hirtelen csökkeni kezdett, az örvendetes tényt a szerzők elsősorban az ugyanezen időben lezajlott alapvetö társadalmi-gazdasági-értékrendi változással látják összefüggésbe hozhatónak. Megerősíti e véleményt az is, hogy hasonló csökkenések voltak észlelhetők az ugyancsak rendszerváltó, környező "csatlós" országokban is. Ugyanakkor óvatos optimizmusra látnak okot, mivel a violens kivitelezések 17%-os emelkedést mutattak, a férfiak relatív veszélyeztetettsége emelkedett; örvendetes viszont a 20-29 évesek körében történt igen markáns csökkenés, ami mögött egyértelműen sajátos gazdasági okok feltételezhetők. Az ismert területi (regionális) eltérések aránya az elmúlt 30 év alatt nem változott, ez a prevenció fő irányát is meghatározza. Szoros összefüggést találtak az alkoholfogyasztás és az öngyilkosságok alakulása között, ezért ismételten is hangsúlyozzák, hogy a magyar mtentálhigiénés állapot két leginkább aggasztó kérdése az alkoholizmus és az öngyilkósság.