Bevezetés: Az időskori szuicid viselkedés fontos egészségügyi probléma. Kockázati tényezői között a hangulatzavarok, illetve a korábbi öngyilkossági kísérlet és a szociális támogató rendszer meggyengülése a legfontosabbak. Jelen kutatásunkban a szociodemográfiai-faktorok és a mentális zavarok mellett a kognitív funkcióromlás szerepét kívántuk vizsgálni az öngyilkos viselkedés kialakulásában. Módszerek: Felmérésünkben 2001. július 1. és 2002. június 30. között klinikánkon kezelt öngyilkosságot megkísérlő 65 évnél idősebb pácieítseket (N=62) vizsgáltuk. Az általános szociodemográfiai, illetve a szomatikus megbetegedésre és a mentális zavarokra (DSM-IV kritériumok alapj(ín) vonatkozó adatok mellett a kognitív funkciókat jellemző paramétereket (Mini Mental State Examination) hasonlítottuk össze az ugyanebben az időszakban más pszichiátriai problémák miatt hospitalizált idősek (N=152) adataival. Eredmények: A szuicid csoportban az affektív (53,2%) és alkalmazkodási zavarok (35,5%), míg a nem-szuicid csoportban a demenciák (elsősorban vaszkuláris) (67,1 %) és a delíriumok (59%) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A kognitív funkciók szintjét tekintve a két csoport között jelentős különbség mutatkozott: a szuicid csoportban lényegesen kisebb volt azok aránya, akiknél kognitív hanyatlás volt megállapítható. A logisztiktts regressziós elemzés szerint a szuicid kísérlet előfordulását jelentősen növelte a korábbi szuicid kísérlet (OR:7), a hangulatzavar (OR:6,1), vagy aktuális krízishelyzet (OR:8,7), illetve pszichés stresszorok (OR:5,2) fennállása, míg kifejezett kognitív hanyatlás esetében csökkent ennek valószínűsége (súlyos demencia - OR:0,14). Következtetések: Az eredmények arra utalnak, hogy az időskori öngyilkos viselkedés hátterében a hangulatzavarok mellett más kockázati tényezők (enyhe kognitív hanyatlás, pszichés stresszorok, szomatikus állapotromlás) is kulcsszerepet töltenek be. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az időskori szuicid viselkedés kezelésében és megelőzésében elengedhetetlennek látszik a komplex bio-pszicho-szociális szemlélet alkalmazása, melyben az adekvát gyógyszeres kezelés mellett a pszichoszociális terápiák, valamint a kognitív funkciókat javító eljárások szerepe is kiemelkedő fontosságú.