Bevezetés/Célkitűzések: A prostatarák dinamikus megbetegedés. Az androgénablatio palliativ, az előrehaladott prostatarákot nem gyógyítja meg. A hormonérzékeny sejtek elpusztulnak, túlsúlyba kerülnek a hormonrezisztensek, a kórkép progrediál, ami a betegek állapotának romlását eredményezi. A gyógyítás stratégiájának elméleti alapja, hogy a prostatadaganat a progresszió során maga is változik, a rezisztencia kialakulásáért felelős molekuláris változások a betegség bizonyos szakaszaiban vannak jelen. A prostatarák kezelése előrehaladott állapotban ma sem megoldott, ismert tény az elsődleges kezelési formák ? androgénmegvonás ? után kialakult hormonrezisztens állapot. A másodlagos kezelés választandó gyógyszere az estramustin. A készítményt monoterápiában és kombinált formában alkalmazták. Módszer: Tanulmányukban a szerzők 79 előrehaladott prostatarák miatt estramustinnal kezelt betegük eredményeit értékelték. Több mint 20 éve ismert és a klinikumban alkalmazott készítményt 12 centrumban vizsgálták. Eredmények: A prostataspecifikus antigén átlagos értéke fél évig javult, majd a kilencedik hónaptól emelkedett. A betegek szubjektív állapotjavulása párhuzamos volt a prostataspecifikus antigén értékének változásával. A rövid ideig tartó állapotjavulás a nagyon magas átlagos prostataspecifikus antigén érték és a rossz általános állapot következménye volt. Következtetés: A primer kezelés után kialakult normális vagy közel normális prostataspecifikus antigén eredmény kétszeresét meghaladó értéknél javasolt az estramustin adása. 100 ng/ml feletti kezdő prostataspecifikus antigén értéknél a kezelés a teljes androgénblokád. Amennyiben 3 hónapi kezelés után a prostataspecifikus antigén értéke nem csökken, a másodlagos stratégia a kemoterápia.