Bevezetés: Az epiphrenalis diverticulum nem tekinthető primer anatómiai elváltozásnak, hátterében manometriával igazolható motilitási zavar áll. Célkitűzés: Kezelésének algoritmusában a sebészi megoldás helyének, típusának és idejének meghatározása. Betegek: 1999 és 2004 között a szerzők hét beteget kezeltek panaszokat okozó epiphrenalis diverticulum miatt. Az átlagéletkor 61 év, a vezető tünet a dysphagia és regurgitáció volt. Achalasiára jellemző manometriás képet négy, hypertensiv alsó oesophagealis sphinctert (LES) három, incompetens és normál LES-t valamint diffúz oesophagealis spasmust egy-egy betegnél találtak. A gurdélyok nagysága 5?9 cm között változott. Eredmények: Bal oldali thoracotomiából végzett diverticulectomia, myotomia és parciális antireflux plastica négy ízben, oesophagusresectio két, míg myotomia és fundoplicatio egy betegnél történt. Az eltávolított gurdélyokban egy-egy esetben találtak ulcust, illetve malignus elfajulást. Egyetlen beteget sem veszítettek el, szövődményt nem észleltek. A műtéttel hat beteg teljesen elégedett, csak egy beteg számolt be alkalmankénti, jól tolerálható regurgitációról. Következtetés: A szerzők a minimálisan invazív sebészet térhódítása idején is a hagyományos úton végzett kombinált ? diverticulectomia, myotomia, fundoplicatio ? műtéti megoldást tartják az arany standardnak. Véleményük szerint a sebészi beavatkozás még a véletlenül felfedezett, tünetmentes betegeknél is indokolt, a kórképben rejlő ? nem csekély ? potenciális szövődmények miatt.