A tanulmány felvázolja egy induló egészségügyi K+F projekt koncepcióját, amely az Ottawai Folyamat céljitűzései és az Antonovsky-féle szalitogenezis paradigma szemlélete és metodikája vezérletével próbálja felderíteni a népesség egészségtőkéjének, illetve túlélési potenciájának rejtett tényezőit. Rámutat a projekt két előzményére, amelyek egyfelől egy 15 éves longitudinális vizsgálat, mely egy magyarországi régió reprezentatív követéses adataiból már valódi szalutogenetikus eredményeket hozott felszínre (kik, miért élnek tovább a többieknél), másfelől egy több évtizedes értékszociológiai kutatássor, melynek eredményei itt is relevánsnak bizonyultak: a túlélés tényezői között az egészségérték tudatos preferálása játszott döntő szerepet. A tanulmány utal a szalutogenezis paradigma eszmetörténeti előzményeire, továbbá újdonságának implikációira, szembeállítva a hagyományos orvosi és egészségügyi szemlélet patogenetikus orientációjával. Végül kitér a szalutogenezis-kutatás fejlődési irányára, melyben egyoldalúságokat vél felfedezni a férfias kultúra indokolatlan előnyére, ami ütközik a magyar férfi lakosságnak a nőiénél rosszabb mortalitási adataival. Ezért felidézi Hofstedenek a maszkulin versus feminin kultúrák közötti különbségről kimutatott eredményeit, kiemelve az utóbbi fejlettebb vonásait az előbbivel szemben. Kutatandó témaként jelöli meg annak ellenőrzését, hogy a nőies kultúrában azonosított szolidaritás-attitűd a férfias vetélkedő attitűddel szemben valóban több szalutogenetikus túlélési potenciállal rendelkezik-e.