A létfontosságú alvási folyamat számos részletét ismerjük, de élettani szerepét még nem értjük pontosan. Ezért az alvászavarokat is inkább tünettanilag jellemezzük, bár az utóbbi évtizedek kutatási eredményei alapján sikerült összekapcsolni egyes klinikai állapotokat az alvás.elektrofiziológiai és neurokémiai hátterével. Ezek a felismerések segítettek új kezelési elvek és módszerek kidolgozásában. Az alvászavarok döntő hányadát adó inszomnia kezelésében új pszichológiai és viselkedésterápiás eljárásokat, valamint új, biztonságosabb molekulákat sikerült bevezetni. A gyakori előfordulású és magas szövődmény rátával rendelkező alvási apnoe szindróma kezelésének eredményessége is nőtt a technikai és sebészeti fejlesztések révén. A ritkább alvászavarok - a narcolepsia, a paraszomniák vagy a mozgászavarok - is részesülnek a modern élettani kutatásokon alapuló kezelési lehetőségekből. Újabb terápiás módszerek, kidolgozása további eredményes alváskutatás nyomán várható.