A második generációs, atípusos antipsychoticumok bevezetésével a schizophren kórképek kezelési alternatíváiban gyors bővülés következett be. A második generációs antipsychoticumok jelentős javulást eredményeznek a schizophrenia pozitív tüneteiben, de az első generációs, típusos antipsychoticumokkal ellentétben ezek a szerek kedvezően hatnak a negatív, affectiv tünetekre és a cognitiv funkciózavarra is. Az új szerek alkalmazásakor kisebb az extrapyramidalis tünetek és a tardiv dyskinesia kialakulásának rizikója, és a legtöbb esetben kevésbé indukálnak prolaktinszint emelkedést, következményképpen kisebb az endocrin mellékhatások incidenciája a hagyományos antipsychoticumokhoz képest. A jelenlegi kezelési irányelvek a második generációs antipsychoticumokat a psychoticus betegségek kezelésében elsőként választandó szerként minősítik. A szerző áttekintést ad a második generációs antipsychoticumok hasznosságáról, alkalmazásáról és potenciálisan komoly veszélyeiről is. A beteg számára legmegfelelőbb szer kiválasztását a klinikusnak a várható kedvező hatások és hátrányos következmények egyéni mérlegelése alapján célszerű elvégezni. A második generációs antipsychoticumok hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatos egyre szaporodó bizonyítékok és a szerek növekvő alkalmazása nem jelentik azt, hogy a schizophrenia kezelésében a hagyományos szereknek nincs további szerepe