A magas vérnyomás gyakran fordul elő időskorban, prevalenciája eléri a 60-80%-ot. Az életkor előrehaladtával, 60 év felett a systolés vérnyomás emelkedik, a diastolés érték csökken, ezért az időskorban észlelhető magas vérnyomás 60-75%-át az izolált systolés hypertonia teszi ki. A korral járó cardiovascularis változások, a gyakori egyéb kockázati tényezők, és társuló betegségek miatt a magas vérnyomás időskorban lényegesen jobban fokozza a cardiovascularis kockázatot, mint fiatalabbak esetében. A vérnyomáscsökkentő kezelés hasznát időskorban számos randomizált, nagy tanulmány igazolta. Időskorban különösen hatékony a nem gyógyszeres kezelés, elsősorban a nátrumbevitel csökkentése és túlsúly esetén a testsúly csökkentés. Az időskorban észlelhető hypertonia esetén a kis adagú diuretikumról, a dihidropiridin típusú kalcium csatorna-gátlókról, az angiotenzinkonvertáló-enzimgátlókról, angiotenzinreceptor-blokkolókról bizonyított, hogy csökkentik a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. A kívánatos vérnyomás időskorban általában <l40/90 Hgmm. A vérnyomás csökkentése fokozatos legyen, a célvérnyomás eléréséhez gyakran kombinált antihipertenzív kezelésre van szükség. Az autonóm szabályozás gyakori zavara miatt - különösen diabetes mellitus társulásakor - figyelni kell az orthostaticus és a postprandialis hypotonia lehetőségére, ezért a kezelés megkezdésekor, a gyógyszerelés változtatásakor, folyadékvesztéssel járó állapotokban (pl..nyári melegben verejtékezéskor) a betegeket gyakran kell ellenőrizni és álló helyzetben is mérni kell a vérnyomást. A vérnyomáscsökkentő kezelés mellett befolyásolni kell az egyéb cardiovascularis kockázati tényezőket, és kezelni kell a társuló betegségeket is, amelyek befolyásolhatják a vérnyomáscsökkentő gyógyszer kiválasztását is.