Bevezetés: A szerzők összefoglalják a magyar májátültetési program első 10 évének demográfiai, morbiditási és mortalitási jellemzőit. Célkitűzés: Elemzik a vizsgált időszakban észlelt változásokat az indikációk, a betegek demográfiai adatai, a műtéttechnika és a perioperatív betegellátás területén. Módszer: A fejlődés szemléletesebb bemutatására az adatokat két időszak között hasonlítják össze. Egyvariációs összehasonlítások esetén a folytonos (számmal leírható) adatokat a populáció homogenitásvizsgálata után (Levene-teszt) kétmintás t-próbával illetve Mann?Whitney-féle U-teszttel, a kategorikus adatokat c2-próbával, a túlélést Kaplan?Meier analízissel vizsgálták. Az eredményeket akkor tekintették szignifikánsnak, ha a p < 0,05 volt. Eredmények: A vizsgált időszak alatt elvégzett 194 primer májátültetés adatait elemzik. Az indikációk között kezdettől fogva vezető helyen és változatlanul a hepatitis C áll.A program első évében, 1995-ben 10, 2004-ben december 22-ig 44 májátültetés történt. A 60 napon belüli halálozás a kezdeti 24%-ról 2003-ig 16%-ra, 2004-ben 5%-ra csökkent. Az 1, 3 és 5 éves betegtúlélés kezdetben 55%, 45% és 39% (1995?1997), majd 72%, 64% és 61% (1998?2000), jelenleg pedig 78%, 77% és 77%. Következtetések: 1995?1997 között rutinná vált a hagyományos műtéti technika, 1998-tól elterjedt a piggy back, a HCV-PCR monitorozás, majd a kombinált antivirális kezelés és a donorok UW oldattal történő perfúziója, 2003-tól a szűk spektrumú antibiotikus profilaxis, a tacrolimus alapú és a szteroidmentes immunszuppressziós protokollok, a csökkentett intraoperatív volumenbevitel, a retrográd (vena cava felől történő) reperfúzió, 2004-től a split technika, és újra előtérbe került a gyermek OLT program. Megállapítják, hogy a magyar májátültetési program 10 év alatt mind volumenét, mind technikai adottságait és eredményeit illetően az európai központoknak megfelelő minőségűvé fejlődött.