A tudományos-technikai forradalom felgyorsulása és eredményei az egészségügyi gyógyító-megelőző ellátás rendszerének szünet nélküli fejlesztését teszik szükségessé. A fejlesztés rendszerszemléletű tevékenységet követel meg az egészségügy szakértői elitjétől. Az alapellátás területén elvárt definitív betegellátás szélesítése csak a járóbeteg-szakellátás egyidejű fejlesztésével oldható meg. A kistérségi egészségügyi hálózatok újszerű kapcsolati rendszert kívánnak meg a résztvevőktől, amelynek alapfeltétele a korszerű informatika: a telemedicina; amely a kórházakkal is informatikai összeköttetést teremt. A fejlesztési feladatok megfogalmazása során az orvostudomány robbanásszerű eredményein túlmenően figyelembe kell venni a lakosság (a főszereplő) differenciálttá vált igényeit is.